Embedded Files
A rejtélyes afikomán
A rejtélyes afikomán
Az afikomán a három maceszből a középső fele, melyet az étkezés végén fogyasztunk el. Az eredete lehet, hogy a görög epikumios, mely ünnepi menetet jelent. A Talmud egyik csoportból a másikba menet-ként határozza meg, mert ez volt a szokás az étkezés után. De ezt a rabbik később megtiltották.
Desszert és vacsorai zene is lehet. Egy másik magyarázata a jemeni Hágádában található. Itt ez egy rövidítés, mely a következőkből áll: Egozim (dió), Perot (gyümölcsök), Jáin (bor), Kláiot (sült dolgok), Ubászár (hús), Májim (víz), Nerdim (nárdusolaj). Mindezeket az ételeket tilos az afikoman elfogyasztása után enni.
Az lett a szokás, hogy a házigazda elrejti az afikománt az alá a párna alá, amelyre támaszkodik. A gyerekek, akik tudták, hogy a széder nem fejeződhet be, amíg meg nem eszik az afikománt, megpróbálják megszerezni és valamit kérnek érte. Ezt néhány rabbi megtiltotta azzal, hogy rossz szokáshoz vezethet. Az elrejtett afikomán megkeresése lehet, hogy a világ legrégibb kincskereső játéka.
Sokféle más babona is kialakult az afikománnal kapcsolatban.
A középkorban voltak, akik letörtek egy darabot az afikománból és felakasztották a házban, hogy elűzze a gonosz szellemeket.
A kurdisztáni zsidók az afikomán darabjait a rizs-, liszt- és sótartályba tették, hogy ne ürüljenek ki.
A marokkói zsidók abban hittek, hogy ha egy utazás során bedobják az afikománt a viharos tengerbe, akkor megnyugszik a víz és biztonságosan partra érnek.
Ennek az eredete a Zsoltárok egyik sora: „Minden bajból kimenekít”. A három héber szó kezdőbetűje a „mácá” (kovásztalan kenyér) szót adja.
a négy gyermek
a négy gyermek
A négy gyermek kvíze
A KVÍZ KITÖLTÉSÉT A LEGJOBB FELBONTÁS ÉRDEKÉBEN SZÁMÍTÓGÉPRŐL AJÁNLJUK.A négy gyermek kvíze
Feltettünk nekik 10 kérdést Peszáhhal kapcsolatban. Találjátok meg, mikor melyikük adta a jó választ!
A széder este során nemcsak négy kérdés (má nistáná) és négy pohár bor van jelen, de négy gyermek is:
a bölcs (kíváncsi, érdeklődő, elemző),
a gonosz (avagy izgága, kívülről szemlélő, nem könnyen bevonható),
az együgyű (egyszerű, nem mindig a ráció vezeti, más módon érdeklődik)
és aki még kérdezni sem tud (vagy nem akar, még idő kell neki, figyel, befelé forduló).
Mind a négy gyereknek úgy kell elmesélni a történetet az este folyamán, hogy el tudják képzelni, kérdezzenek, érdeklődjenek, benne legyenek.
KÖR-FORGÁS
Az észak-afrikai, valamint indiai zsidó közösségekben a szédertálat a résztvevők feje fölött körözve adták körbe. Ezzel jelezték a világ forgását: először szolgák voltunk, utána pedig fordult a kocka, és szabad emberek lettünk.
ANYAGEDÉNYEK
Etióp zsidó közösségekben az asszonyok maguk sütötték a maceszt. Peszách előtt eltörték a régi agyagedényeket, és a megújulás jegyében újakat készítettek maguknak.
TITKOS ZSIDÓK
A portugáliai ánuszim (titkos zsidók) körében szokás volt, hogy új edényeket vásároltak peszáh előtt. Az ügy nem keltett feltűnést, hiszen cserépedényeket használtak, melyek gyorsan törtek. A nők maguk sütötték a kör alakú maceszt, melyet „tortász”-nak neveztek. A lakoma előtt fejes salátát, tormát és retket ettek. Hágádájuk nem volt, a kivonulás történetét latinra fordított Bibliából olvasták fel. A széder vezetője – ahogyan más közösségekben is -, fehér ruhába öltözött.
EGY KIS DRÁMA
Számos helyen szokás eljátszani a széderen a kivonulás történetét: egy zsidó elindul Egyiptomból és a megváltás reményében vándorol. Tunéziában például a széder kezdete előtt fiatalemberek mentek a rabbihoz zsákokkal, vagy egyéb holmival a vállukon. Szokás volt a középső macesz eltörésénél, hogy valakit átküldtek a szomszédokhoz, hogy megjósolja a Messiás eljövetelét. A Kaukázusban az áfikománt vitték a vállukra vetve. Egyes kelet-európai közösségekben a zsinagógákra is kiterjedt az elbeszélés eljátszása, és a Nádas-tenger szétválásának felolvasásakor vizet öntöttek a padlóra, a jelenlévők pedig levették a cipőjüket, és belemártották a lábujjukat a vízbe.
HAGYMÁS-ÜTÖGETŐS
Afgán és perzsa (iráni) eredetű zsidók körében szokás, hogy újhagymákkal, vagy póréhagymával ütögetik (óvatosan) egymást, emlékezve az egyiptomi rabszolgahajcsárok ütéseire. Iraki zsidó szokás a tíz csapás említésekor egy tálba kevés bort önteni a résztvevők poharából. Ezután az egész tálat kidobják, mert átkozottnak és balszerencsésnek tartják.
VIZES EDÉNYEK
Voltak olyan közösségek Magyarországon, ahol Peszáh hetedik napját úgy ünnepelték, hogy eljátszották a Vörös-tengeren való csodás átkelést. A haszidok összegyűltek, valakinek az otthonában együtt vacsoráztak, majd éjfél után fogtak egy vizes edényt, és addig táncoltak vele, amíg a víz ki nem ömlött a padlóra. Volt, hogy egy serpenyőbe tettek vizet, ezt letették a földre és átugráltak rajta, majd táncoltak és énekeltek, és énekelték a tórai dalt: „És énekelte Mózes...”
VÁNDORLÁS
Sok évszázadon keresztül éltek zsidók a Szaharában. Az egyik csoport úgy ünnepelte Peszáh ünnepét, hogy elhagyták otthonaikat és vándorolni kezdtek a sivatagban, ahogy Izrael gyermekei tették Mózes vezetésével.
AZ ÁNÁSZ BEZÁRÁSA
Az indiai Bné Izrael közösség ősei megünnepelték az ánász bezárásának ünnepét. Az ánász egy tárolóedény, melyben savanyú lét tároltak, amit szószként használtak. Mindezt Niszán hó 14-től nyolc napon át. Ez alatt az időszak alatt nem fogyasztottak kovászost, de elfelejtették az ünnepnek az eredetét.
OLAJBOGYÓK
Egyes marokkói családok nem esznek fekete olajbogyót egész niszán hónapban, mivel úgy gondolják, hogy az feledékenységet okoz. Mivel a zsidóknak niszán hónapban emlékezniük kell a kivonulásra, kerülik a fekete olajbogyót. A széder estét a Fej Éjszakájának is nevezik, ezekben a közösségekben szokás bárányfejet enni a peszáhi áldozatra való emlékezésképpen.
MALTER
A gibraltári zsidók a hároszetbe (chrajszesz, alma, dió és bor keveréke), mely az építkezéseken használt maltert jelképezi, téglaport kevernek.
MIMUNA
A szokások forrása: zsido.comMIMUNA
A szfárádi zsidó közösségekben szokás rögtön peszáh kimenetelét követően hámeces lakomát rendezni, ezt nevezik mimunának.
Marokkóban a peszáh kimenetlét követő mimunán, a nők ünnepi asztalt terítettek, és megrakták zöld búzakalászokkal, friss, fénylő babszemekkel, liszttel, tejjel, vajjal, édességekkel és édes szárított gyümölcsökkel, mézzel, datolyával, mandulával és egyéb finomságokkal. Az ünnepet búcsúztató hávdálát követően megáldották egymást, hogy sikeresek, boldogok és szerencsések legyenek. A házaspárok vajjal és mézzel ízesített mandulával megtöltött datolyát adta egymásnak, és jó, sikeres, áldott évet kívántak, majd a jelen levőknek is adtak az édességből. A másnapi kenyérhez a kovászt előkészítő asszonyok Élijáhu próféta áldását kérték a házra, hogy soha ne fogyjon ki onnan az áldás, és legyenek egészségesek. Szokás volt niszán hónap beköszöntétől fogva esővizet gyűjteni, hogy abból készítsék a mimuna éjszakáján a másnapi kenyérhez a kovászt. A mimunán a marokkói közösségek tagjai a mai napig kókuszból készült süteményeket, szárított gyümölcsöt, dióval töltött datolyát és vajas-mézes mufletát fogyasztanak.
Afganisztánban a nők peszáh ünnepének kimenetelekor hatalmas, vízzel telített tálat helyeztek az asztalra. A tálba arany ékszereket tettek, mellé pedig tükröt. A hagyományaik szerint különösen jó jel látni a tükröződést a tükörben és a víz színén, és közben megérinteni az ékszereket.
A görögországi Szalonikiben a gyerekek a zsinagógából hazafelé tartva nagy csokor gyomot és füvet gyűjtöttek anyjuk számára az ünnep kimenetelekor. Az asszony ezek után a ház sarkaiba tett belőlük, megszórta őket cukorral, és jókívánságokat mondott.
Líbiában a családfő vásárolt peszáh kimenetelére salátát és virágokat, és amikor hazatért, könnyedén megütögette velük háza népét, a ház asszonya pedig megáldott mindenkit. Az ünnepet követő mimuna alkalmából a fiatal lányok szép ruhákba öltöztek, és a menyasszonyok és vőlegények meglátogatták mindkettejük szüleit, és édességeket ettek.
Az Atlasz-hegység Tarudant nevű városában a mimuna központi eseménye a tésztakészítés volt, mellyel a családanyát tisztelték meg, ő gyúrhatta meg a tésztát. A családtagok vallásos dalokkal kísérték a műveletet, például az Éset chájillal (A derék asszony dicsérete), a Mislé (Példabeszédek könyve) mondataival, lezárásként pedig a megváltásról és a Jeruzsálembe való visszatérésről szóló idézetekkel.
Page updated
Google Sites
Report abuse